Van egy kedvenc módszertani oldalam, ahol Joel sok okosságot elmond az IT módszertanokról. Mindig is igyekeztünk elkényeztetni kreatív fejlesztő munkatársainkat, és Joel vonatkozó bejegyzése szépen egybevág az eddigi elképzeléseinkkel, valamint Csíkszentmihályi híres FLOW elméletével:
Mindannyian tudjuk, hogy a szellemi munkások a legjobban úgy tudnak dolgozni, hogy „elmerülnek” a munkában, vagy ahogy másként nevezik, „zónába kerülnek”, ahol teljesen koncentrálni tudnak a munkára, és teljesen kikapcsolják a környezetüket. Elvesztik az időérzéküket, és remek dolgokat készítenek abszolút koncentrációval. Ilyen, mikor a produktív munkájukat végzik. Írók, programozók, tudósok, sőt, még a kosárlabda játékosok is azt mondják, hogy zónában vannak.
A baj az, hogy zónába kerülni nem könnyű. Ha megméred, olyan 15 percbe kerülhet, mire teljes termelékenységgel tudsz dolgozni. Néha, ha már fáradt vagy, vagy már sok kreatív munkát végeztél aznap, egyszerűen nem tudsz eljutni a zónába, és azzal töltöd a nap fennmaradó részét, hogy babrálsz, webet böngészel, Tetris-t játszol.
A másik baj az, hogy nagyon egyszerűen kikerülsz a zónából. Zaj, telefoncsörgés, ebédelés, az az öt perc, amíg leugrasz a kávézóba, vagy a munkatársak megszakításai – különösen a munkatársak megszakításai – kiütnek a zónából. Mikor egy munkatársad feltesz egy kérdést, egy perc megszakítást okoz, de téged annyira kiüt a zónából, hogy fél óráig tart, mire újra belelendülsz, és az általános termelékenységed súlyos károkat szenved. Ha egy hangos, nagy légterű környezetben vagy – olyanban, amelyeket azok a kávéfüggő dotkomosok szeretnek – mikor a marketingesek kiabálnak a telefonba közvetlenül programozók mellett, a produktivitásod mélyrepülésbe kezd, mivel a szellemi munkaerő időről időre meg van szakítva, és sosem tudnak a zónába kerülni.